Túl vagyunk az ünnepeken, koccintottunk az újévre, a bejgli is elfogyott, sőt már a vízkereszten is átestünk: kezdődhet hát a báli, illetve a farsangi szezon. A 21. század Magyarországán persze a lakosság igen elenyésző részének van szerencséje átérezni egy igazi nosztalgikus, klasszikus bál hangulatát, hiszen az ilyen típusú társasági események manapság már ritkaságszámba mennek, és a vendéglistára bizony nem könnyű felkerülni. Mégis, a báli szezon eljövetelének puszta tudata segít abban, hogy becsempésszünk némi csillogást a szürke és sokszor sivár téli mindennapokba. Bár a mesékből ismert üvegcipellő vagy tökhintó nem feltétlenül tartozik a bálok hagyományos kiegészítői közé, egy káprázatos, földig érő estélyi ruha a hozzáillő mesésen tűsarkú cipővel és némi keringővel minden bizonnyal képes megmozgatni a hölgyek fantáziáját. Lássuk, miképpen is alakult a bálozás története.
Akkor…
A báli, illetve farsangi szezon hagyományosan vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig, azaz a húsvétot megelőző 40. napig tart, bár manapság ez olykor kitolódik. Őseink ösztönösen érezték, hogy az év mely szakára milyen hagyományokat érdemes időzíteni, nincs ez másként a báli szezonnal sem: tél van, a karácsonyi fényeknek már régen leáldozott, a nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak, a világon hideg, szürkeség és melankólia lesz úrrá. Egy ilyen búskomor időszakba a flancos, táncolós, kiöltözős, csillogós társasági események elhozzák a vidámság és önfeledtség óráit. A tél végi önfeledt mulatozás, mely ókori előzményekre, bacchanáliákra megy vissza, egyben a közelgő tavasz eljövetelének, illetve a tél fölött aratott győzelmének is szól. Beöltözős farsangi bálokat már Mátyás uralkodása alatt is szerveztek szerte Európában, de hagyományos bálokat korábban, már az 1300-as évek végétől is tartottak. Az igazi fellendülés XIV. Lajos Franciaországában indult meg, később a bécsi udvarban is ráéreztek a dolog ízére. A bálozás divatja nem sokkal később Pesten és Budán is elterjedt, bár ezek többnyire zártkörű, egy-egy bizonyos társadalmi rétegnek, esetleg szakma képviselőinek szóló események voltak. Ahogyan minden másban, a bálozásban is komoly visszaesést hozott az első világháború, komolyabb fellendülés az elmúlt pár évtizedben következett be.
…és most
Bár a manapság folyamatosan sokasodó modern szórakozóhelyek forgatagában azt gondolhatnánk, hogy a bálozás kiváltsága már csupán romantikus regények hősnőinek jut osztályrészül, mégis azt tapasztalni, hogy a bálozás divatja újra virágkorát éli. Az ilyen típusú elegáns rendezvények általában zártkörűek, és legtöbbször valamilyen vállalati eseményhez, esetleg szakmához (pl. újságírók, jogászok bálja) köthetők. A dresscode hagyományőrzőnek mondható, hiszen uraknak általában sötét öltöny, szmoking az előírás, míg a hölgyeknek hosszú (estélyi) ruha dukál – bár egyes bálokon a női nem képviselői már bűntudat nélkül viselhetnek koktélruhát is. A báli etikett igen szigorú, és egyaránt vonatkozik a megérkezésre, a kapcsolatteremtésre, a táncra való felkérésre, illetve az étkezésre. A bálok forgatagából érdemes kiemelni a tekintélyes múltra visszatekintő Budapesti Operabált, amely az egyik legnagyobb presztízsű társasági esemény hazánkban. Magyarországon operabált először 1886-ban rendeztek. Utóbbit számos hasonló rendezvény követte, bár ezek még kezdetlegesnek tekinthetők. Hagyományos, a bécsi mintát követő operabált először a két világháború között rendeztek. Mai formájában, a szervezők szavajárásával élve „közadakozási céllal” 1996 óta, évente rendezik meg a Budapesti Operabált.
Nemzetközi vizeken evezve érdemes még egy rövid kitérőt tennünk a velencei karnevál forgatagába, hiszen ez a báli szezon egyik legjelentősebb eseménye (világviszonylatban). A velencei karnevál igazi életigenlő rendezvény, amelyet általában a báli szezon végén rendeznek meg. A nagy múltú esemény leginkább egy monumentális utcai színházhoz hasonlítható: a színpadul szolgáló Velence főterét ellepik a pazar kosztümökben és álarcokban pompázó járókelők, akiket a lakosok a házak ablakaiból csodálnak meg. Ebben a pár napban tényleg „színház az egész világ”.
