Minden gyerek csoda, de nem mindegyik születik csodagyereknek. Még azoknak az élete sem csak állandó felfedezésből vagy műalkotásból áll, akiknek mégis sikerül: a zsenialitás nem ad felmentést a takarítás, leckeírás és spenótevés alól, és abban sem lehet senki biztos, hogy a gyerek felnőve híres, gazdag és boldog ember lesz. Íme, öt géniusz, akik egykor úgy kezdték, ahogy mindenki más. Illetve majdnem.

Blaise Pascal (1623–1662)

Francia matematikus, fizikus, filozófus

Amiről nevezetes: fogadást kötött Istennel

Sikerének titka: matekozott, amikor a papa nem látta

Hihetetlen, hogy a 12 éves Blaise kezéből saját apja vette ki a geometriakönyvet, de a zord atya hiába próbálta más irányba terelni, fia Euklidész nyomán rájött a fizika és matematika törvényeire. Az adófelügyelő papa munkájának könnyítésére megalkotta a világ első mechanikus számológépét, amelyből csak azért nem gazdagodott meg, mert tömeggyártása nem lett volna gazdaságos. Vizsgálta a gázok nyomásviszonyait, hidrodinamikai törvényt alkotott, és megállapította, hogy a Föld légkörén kívül vákuum található. A pascali fogadás szerint, ha Istent elfogadjuk, két eshetőség adódik: vagy nyerünk, s akkor Isten által mindent elnyerünk, vagy veszítünk, s akkor semmi sem változik. 

Marie Curie (1867–1934)

Lengyel származású fizikus, kémikus

Amiről nevezetes: Az első nő, aki Nobel-díjat kapott, ráadásul kettőt

Sikerének titka: elemében akart lenni, így felfedezett magának egyet

A Varsóban született Maria Skłodowska tanárszülők gyerekeként nem irtózott a tanulástól. Testvérei mellett már négyévesen egyedül megtanult franciául és oroszul olvasni, és a nagyobbak matekleckéjét is segített megcsinálni. Öt évig nevelőnőként dolgozott, mert munka nélkül maradt apjának nem volt pénze a taníttatására. A sors bőkezűen kárpótolta: 1891-ben beiratkozott a párizsi Sorbonne egyetemre, ahol előbb későbbi férjét, Pierre Curie-t találta meg, később két új radioaktív elemet, a rádiumot és a polóniumot. Közös munkájukat fizikai Nobel-díj koronázta. Pierre 1906-os halála után Marie folytatta a kutatásokat, és 44 évesen újra a stockholmi díjátadóra utazott, most már kémiában elért eredményeinek köszönhetően.

Pablo Picasso (1881–1973)

Spanyol származású festő

Amiről nevezetes: a modern művészet első számú alkotója

Sikerének titka: mennyiség és minőség

Állítólag Pablito hamarabb kapott a kezébe ceruzát, mint hogy első szavait kiejtette volna. Talán emiatt történhetett meg az, hogy ahogy megtanult beszélni, elkérte művészapja festőecseteit. A kissé elkényeztetett Pablo csak akkor volt hajlandó iskolába menni, ha ott rajzolhat, amikor csak kedve szottyan. Szerencséjére az iskolaigazgató és iskolatársai felismerték a zsenialitás csíráit, és hagyták, hogy kedvére járjon-keljen, pingáljon. Amikor felnőttként megnézett egy gyerekrajz-kiállítást, azt nyilatkozta, az ő műveit nem mutatták volna be egy olyan vernisszázson, mert – ahogy mondta –, 12 évesen úgy rajzolt, mint Raffaello. Lehetetlen felsorolni, mit adott a modern művészetnek a vakítóan tehetséges Picasso. Halálakor több mint 22 ezer alkotást – festményt, grafikát, szobrot – hagyott hátra.

Jascha Heifetz (1901–1987)

Litván származású hegedűművész

Amiről nevezetes: virtuozitásával magasra tette a lécet a 20. század hegedűművészeinek
Sikerének titka: játéka közben zenetanárai sírva fakadtak – örömükben

A kis Jascha zene iránti érdeklődése már nyolchónapos korában megmutatkozott, amikor mosolygott apja hegedűjátéka alatt, de sivított, ha a papa rossz hangot fogott. Hároméves korában kisautó helyett kis hegedűt kért, amellyel rögtön gyakorolni is kezdett. Amíg a többi ötéves a homokozóban verekedett, Jascha már koncerteket adott. Családja az orosz forradalom elől az Egyesült Államokba menekült. Jascha tizenhat évesen debütált a neves Carnegie Hallban, ahol egy éjszaka alatt amerikai bálvány lett belőle. Még otthon is tanított, hatvanéves korában rendszeresen hangversenyezett, hetvenévesen lemezfelvételeket készített, és számos Grammy-díjat bezsebelt. Szerinte csodagyereknek lenni „betegség, amely általában halálos”, de ő szerencsésen túlélte.

Neumann János (1903–1957)

Magyar származású matematikus 

Amiről nevezetes: a hidrogénbomba és az őskomputer matematikai atyja

Sikerének titka: a számok mellett az életet is szerette

A kis János hatévesen azzal nyűgözte le a felnőtteket, és szerzett magának kortársai között ellenségeket, hogy fejben osztott nyolcjegyű számokat, görögül beszélt, és oldalakat jegyzett meg a telefonkönyvből. Még kamasz volt, amikor első tanulmányával előrukkolt. A zsidóellenesség elől előbb Németországba, majd az Egyesült Államokba menekült, ahol a Princeton Egyetemen kapott ösztöndíjat. Itt egy baráti körbe járt Albert Einsteinnel és azokkal az emigráns tudósokkal – többek között Teller Edével, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel –, akiket vele együtt marslakónak neveztek, mert gyakran mutatkoztak együtt, és olyankor egy különös nyelven társalogtak. A bulizás, udvarlás és sorozatos autóbalesetek között Neumann a hidrogénbomba fejlesztésén és az első működő számítógép megalkotásán dolgozott.