Az utóbbi időszak legnagyobb színpadi élménye számomra, hogy együtt játszhatok a lányommal, Balázsovits Edittel a 40 éves jubileum alkalmából színpadra állított Képzelt riportban. Ezt mindig nagyon élvezem. Annak idején épp a legendás darab egyik előadása közben mozdult meg Edit először a pocakomban. Amúgy meg az elmúlt öt év is hasonlóan sok munkával telt, mint az eddigiek, ebből a szempontból nem történt semmi rendkívüli. Játszottam, próbáltam, játszottam, próbáltam: Thália, Radnóti, Víg, Székesfehérvár - orosz társadalmi szatíra vagy épp klasszikus Agatha Christie-krimi - sok izgalmas szerepem volt, de nem vagyok jó a dátumok és a részletek felidézésében. A minőségi dolgokat nagyon szeretem.

A La femme-ban is az fogott meg először, hogy szép papírra van nyomva, így mindig olyan jó érzés kézbe venni. Persze a színvonalas tartalom is elengedhetetlen, és ez a magazin tényleg nyitott a világra: ha például Párizsban festményeket helyeznek a reklámfelületekre, akkor fontosnak érzi, hogy az ilyesmiről tudósítson. És ha egyszer már a reklámnál tartunk: én nem nagyon hiszek a hirdetésekben, de a La femme-ban még ez sem zavaró, mert kizárólag minőségi termékeket reklámoznak.

Az is érződik, hogy felkészült újságírók készítik a riportokat, akik izgalmas kérdéseket tesznek
fel, nem pedig a százszor elhangzott sablonkérdésekkel kergetik őrületbe a beszélgetőpartnert. Ráadásul korrektek is, mert sosem restek visszaküldeni az anyagot ellenőrzésre. Ez sok lapnál nem divat, itt szerencsére igen. Az is fontos, hogy minden korosztályt meg tud szólítani: az „50 tehetséges magyar fiatal” program például kiválóan szolgálja a generációk közti folytonosság megteremtését. Legyen azonban fiatal vagy idősebb a megszólaltatott alany, a valós teljesítmény sosem hiányzik mögülük: ide nem celebek kerülnek be, pillanatnyi hírnévvel, hanem olyan emberek, akik komoly értéket képviselnek - most és öt-tíz év múlva is.